-
Vanyarc emlékezete
 
A vanyarci Veres Pál Kastély igazi szellemi műhely volt (1847-1889)

      1. Veres Pál – al- majd főjegyző, alispán, országgyűlési képviselő
      „Tiszta önzetlen jellem, mint a kristály, s nemesen dobogó szív volt.” Mikszáth

      2. Veres Pálné Beniczky Hermin – a magyar nőnevelés apostola, 
      a Veres Pálné Gimnázium elődjének megalapítója Pesten.

      3. Veres Szilárda Rudnay Józsefné – 
      irodalomért, kultúráért lelkesedő közéleti személyiség

      4. Rudnay József – művelt váchartyáni földbirtokos

      5. özv. Veres Pálné – Veres Pál édesanyja

      6. Veres Gyula – szolgabíró Szakalon, Veres Pál fivére, Madách Imre komája

      7. Madách Imre – költő, drámaíró, országgyűlési képviselő

      8. Szontagh Pál – széles műveltségű, országgyűlési képviselő, 
      az államtól nem vett fel soha fizetést, Madách Imre sírig tartó hű barátja.

Ők nyolcan voltak ott a kastély szalonjában 1862 jan. 2-án, amikor Madách Imre felolvasta az  „Ember tragédiája” című művét és két példányt dedikált Veres Pálnak és feleségének, akiknek vendégszeretete most is áradó, pozitív és megértő volt. A felolvasások, megbeszélések, vitatkozások sokszor sorsdöntőek voltak mindenki életben. Hazához való hűségük, gazdagodó élettapasztalatuk megerősítette őket, szolidáris tevékenységükben. Felelősséget és cselekvés-inspirációkat kaptak egymástól, és a megismétlődő találkozások sok esetben sírig tartó hű barátságokká formálódtak. Rajtuk kívül a szellemi műhelyhez tartozott még Pulszky Ferenc, Petőfi Sándor, Teleki László, Teleki Auguszta, Mikszáth Kálmán, Győri Vilmos.
Műveiket, regényes életrajzukat, leveleiket, naplóikat olvasva sugározzák nemes gondolataikat felénk s kérik, hogy mi is hasonló módon éljünk, hazánkért cselekedjünk.

Vanyarc őstörténete és középkora

A tájat elfoglaló népek mindig patakok, folyók mentén, tiszta vizű források vidékén telepedtek le, így honfoglaló őseink is. Árpád fejedelem bevonuló hét törzse közül a Kürt nemzetség Erdőkürtön, a kartali ágból származó Uz török csoport pedig Uzsán élt.

I. Szakrális helyek Vanyarcon 2012-ben

1. Templom-hegy? „sámánok találkozási helye”
Ha az itt lelt kavicsot kezedbe szorítod, sámánok és sámánnők szívdobogását érezheted lelkedben és ezzel erőt meríthetsz további önkéntes cselekvésre.

2. Zsidócsjenca? elpusztult zsidó temető helye a focipálya fölött.

3. Zsidó és baptista temető? Ha körbe járod, eltűnődhetsz az élet nagyszerűségén és mulandóságán. A kerítés helyét nézegetve eszedbe juthat a szegénység is.

4. Régi katolikus temető? XIX-XX. századi sírok között bolyongva vanyarci mesteremberek munkáival szembesülhetsz.

5. Hraszti-Pogány vár? Nógrád megye leg délibb földvára. Valószínű honfoglaló őseink építették és a XVI. századig használták. 1967-ben a vár oldalában egy 30 méteres borospince működött. Azóta már eltűnt és kisebb árkok, rókalyukak emlékeztetnek létezésére. Ha átöleled a várban található „iker” kocsányos tölgy egyikét, életenergiáid megújulnak.

6. Evangélikus templom? Lutheránus evangélikusok vallásukat gyakorló szentélye. A templom-kertben a Dessewffy-família tagjai nyugszanak, akik önkéntes adományaikkal nagymértékben hozzájárultak az itteni gyülekezet fennmaradásához. A templom előterében van Veres Pálné féldomborművét tartalmazó bronz emléktábla, melyet Holló Barnabás szobrászművész készített 1902-ben. Vasárnaponként részt vehetsz az istentiszteleten 10:30 órakor. A harangok zúgása, az orgona búgása, a közös éneklés, imádkozás közben, igehirdetés alatt lelked megpihen.

7. Evangélikus és az új katolikus temető? A templomból kiérve az úton balra fordulva, egy emelkedő út vezet a temetőhöz. A Vanyarcon élő, itt dolgozó emberek végső nyughelye. A sírok közt sétálva famíliánkra és nagy tudású elődeinkre is emlékezhetünk. Nevezetesebbek közül itt találhatók XIX-XX. századi tisztelendők, tanítók, tisztviselők sírjai, Dobák-család és a Beniczky kripta, melynek nevezetessége, hogy itt nyugszik Veres Pálné Beniczky Hermin, a magyar nőnevelés apostola és Veres Pál alispán, országgyűlési képviselő, édesanyja és Veres Miklós cs. királyi kapitány is, valamint Ifj. Rudnay József, Veres Szilárda Rudnay Józsefné 21 éves korában elhunyt fia.

8. Svábárok? a forrásnál vanyarci emberek vizét is ihatod, és átélheted az ő szorgalmas életüket, mikor is hajnal hasadtától, napnyugtáig dolgoztak, vetettek vagy arattak, lucernát gyűjtöttek vagy kukoricát kapáltak, búzát, rozst kaszáltak. Itt ebédetek a lombos akácfa árnyékába húzódva, abroszt leterítve, kenyeret, sót, szalonnát, paprikát, paradicsomot, kolbászt jóízűen eszegetve, és demizsonból nagyokat kortyolgatva. A „forrás”-nál, ha megleled a szív alakú követ és ráülsz, átélheted az utolsó vanyarci betyár életét, s magad döntöd el, hogy igaz emberré válsz vagy betyár leszel ezután is.

II. 

1. Feltárt leletek alapján: Már az új-kőkorszakban ősemberek által lakott hely volt. A 
réz- és bronzkor valamint a római császárkor leleteit is megtalálták.
Szirákon gazdag avar-kori leletanyagot találtak a Magyar Nemzeti Múzeum régészei. A pásztor népek meglétére a Tabán út feletti dombtetőn találtak leleteket. Honfoglalás után az Uzsa-pusztai kőtemplom létezésére vonatkozóan a mélyszántás alkalmából kerültek felszínre faragott kövek.

2. Oklevelek alapján: Vanyarc első említése, IV.(Kun) László király oklevelében történik”Wonorch” néven 1286-ban. A település mindvégig királyi birtok volt és maradt a XVI. század végéig. Az itt lakó birtokosok a mindenkori király hű emberei voltak, segítették őt a törvénykezésben és a megfelelő létszámú nemesi bandérium kiállításában is. A XVII. századig Uzsán és Vanyarcon a szolgáló népek teljes hiánya állapítható meg. A tatárjárás két évét leszámítva virágzó települések voltak az 1570-es évekig. A falu nevét felvevő Vanyarci János birtokos famíliája 212 évig volt a mindenkori király szolgálatában. 1590-ben Uzsa a török összeírásban szerepelt. 1570-ban Vanyarcon nem lakott senki, Báthory Miklós az ura és prédiumként szerepel. A falvak lakói a törökök elől a Felvidékre hajtották az állatállományt, majd az 1700-as évek elején visszatértek az emberek nyájaikkal és a toborzott tót jobbágyokkal együtt.

Összeállította: Kovács Pál    

Vanyarci kastély

VOLT BENICZKY-KÚRIA


 

Története: Épült a Beniczky család számára a XIX. század első felében. Később Veres Pál Nógrád megyei főjegyzőé volt.
Jellege: Klasszicista
Külseje: Földszintes, hossznégyszög alaprajzú épület. A főhomlokzatban oromzat oszlopos porticussal.
Délkeleti főhomlokzat falnyílásai: 3+2 ablak + ajtó + 2 + 3 ablak, ezek alatt a két szárnyon balra három 
alagsori ablak, jobbra ennek megfelelően három vakablak. A porticus hat oszlopán teljesen sima gerendázat, ezen oromzat. A bejárathoz 14 lépcső vezet. A rizalit szélességében a homlokzati falon az oszlopoknak megfelelően hat toszkán fejezetes falpillér. Hasonlók zárják le két szélről a homlokzat két szárnyát is. Sima ablakkeret. Magas lábazat fut körül az épületen, gerendázata mindenütt sima, koronázó párkánya tagolatlan.
Északkeleti homlokzat falnyílásai: vak + valódi + vakablak. A délkeleti homlokzat hasonlóképpen tagozódik. Az északnyugati homlokzat középrésze gyengén előreugrik, előtte újkori fedett verandával.
Falnyílások: négy ablak (egy ablak +ajtó + egy ablak) + négy ablak.
Zsindelyborítású, kontyolt nyeregtetője beomlott.
Belseje: Az épület középpontjában egymással érintkező két nagy helyiség, ezek közül a délkelet felé fekvőben két oldalra egy-egy folyosó ágazik, amelyekről a fagerendás födémű többi helyiség nyílik.
A ház egykori tulajdonosa, Veres Pál, jó barátságban élt Madách Imrével, aki gyakran tartózkodott itt a kastélyban.

Irodalom: Borovszky, képe 130.I. – Rados Jenő: Magyar kastélyok. Bp. 1939, 15. és 26. I.
 
www.deno.hu